Shakespeare- A vihar

Sziasztok:)
Először is mindenkinek boldog új évet szeretnék kívánni.
Lássuk hát az új könyvkritikát!
Nekem ez a könyv az egyik kötelező olvasmányom volt nem is olyan régen, és be kell, hogy valljam, bár ÓRIÁSI könyvmoly vagyok, ez a könyv nem nyerte el annyira a tetszésemet.
A történet több szálon fut, és szinte alig lehet követni, hogy most éppen mi történik, vagy hogy ki-kicsoda. Az első 40 oldalnál feladtam azt, hogy állandóan visszalapozgassak, hogy most éppen melyik szereplő beszél.
Az egyik szál egy hajótörött társaságról, egy másik az ott élő uralkodóról, aki nem mellesleg varázsló, a harmadik pedig egy folyton részeg emberről szól, majd a végen összeszövődik ez a három szál, és kiderülnek a rokoni kapcsolatok, valamint az, hogy a varázsló bátyja a hajótöröttek vezetője, aki még régebben letaszította a varázslót egy másik trónról. És hogy mégis megbocsájt mindenkinek.
Ja, és a legjobbat nem is említettem! A történetben tündérek és szellemek is feltűnnek.
Az alaptörténet nekem kifejezetten tetszik, a stílus az, ami annyira nem. Félre ne értsetek, nem akarok senkit sem szidni, főleg nem Shakespeare-t, mert más művei tetszettek, ez az egy nem.
Mint írtam, az egész eléggé zavaros, kissé olyan, mintha be lennének szívva . Mármint a szereplők.
Egyébként egyszerű olvasni, 1 óra alatt lehet vele végezni, ha az ember nagyon akarja.
Hogyha még valami pozitíva kellene mondanom az alaptörténeten és azon kívül, hogy fellépnek benne mitologikus, és más természetfeletti lények, akkor mindenképpen a kedvenc szereplőmet emelném ki, Arielt. Ő egy tündér, aki a varázslónak dolgozik (akit amúgy Prospero-nak hívnak), és utasításait követve mindent össze-vissza kutyul mind a szereplők között, mind a történetben, ami szinte mindig viccesen jött ki.
Összességében nekem ez 2.5 pont az 5-ből.