Előítélet

Sziasztok, bocsánat a kihagyásért. Mondanám, hogy van rá ésszerű magyarázatom rá, hogy annyit tanultam, hogy nem maradt időm másra, és ez részben igaz is, de nagyrészt nem igazán volt ihletem, és amiket könyveket elolvastam, azokról nem igazán volt igazi, szenvedélyes véleményem, mindegyik inkább az elment kategóriába sorolható. Szóval tényleg bocsi. A mai napon egy kissé másabb témával érkeztem nektek.
A minap az egyik ismerősöm Instagram oldalán találtam egy idézetes képet ami az előítéletekről és az elfogadásról szól. A képen nem más áll, mint: Tedd ki te is! 15 éves lány kézen fogva megy az 1 éves kisfiával. Lekurvázod… Nem tudod, hogy 13 évesen megerőszakolták. Dagadtnak hívsz egy kislányt… Nem tudod, hogy egy súlyos betegség miatt kövér. Egy idős bácsinak beszólsz, hogy milyen csúnya az arca… Nem tudod, hogy komoly baleset érte az arcát egy háborúban, miközben a te országodért harcolt. Tedd ki te is, ha ellenzed a csúfolást! 95%-otok nem fogja megosztani.
Az első gondolatom ezzel kapcsolatban az az volt, hogy na ne már… Nem magával a mondandóval van a bajom, hanem inkább azzal a személlyel, aki ezt megosztotta. Kezdjük ott, hogy ez a csaj a világ egyik legelőítéletesebb embere a világon. Ő az, aki hogyha szembe megy veled biztos talál rajtad valami kivetnivalót, és ennek hangot is ad, miközben ő sem tökéletes. Messziről sem.
A másik pedig a kezdő-, és zárómondatai. A tedd ki te is és az úgysem fogjátok megosztani az egy olyan kiírás, amire az emberek általában úgy reagálnak, hogy na akkor már csakazértis… Ha alapvetően meg szeretnéd osztani, akkor meg is fogod, ha pedig nem, akkor meg nem fogod. Ez csakis a te döntésed, ebbe senkinek nincs beleszólása. Ezek a mondatok engem annyira irritálnak, hogy azt nem tudom szavakba önteni.
És ha már mindent megtárgyaltunk, jöhet a szöveg lényege. Az igazi mondandója.
Szerintem ez egy nagyon szép szöveg, egymás elfogadásáról, a túlzott előítéleteinkről és a másik csúfolásáról szól. Minden ember, aki ezt csinálja, csak szeretne fölényt érezni, és fölénk emelkedni.
Mondanám, hogy ezek az emberek fölöslegesek, de az nem lenne igaz. Nem, mert ők is csak emberek. Lehet, hogy a modoruk és a gondolataik gusztustalan, de azon lehet változtatni. Most nem azt mondom, hogy ne védjétek meg magatokat, vagy esetleg másokat velük szemben, csak azt, hogy jusson eszedbe, hogy ők is csak emberek, mielőtt te is elkönyvelnéd őket valakinek, aki valójában nem is ő. Mert ha te is ezt teszed, akkor semmiben sem különbözöl tőlük. Akkor ugyanúgy elítéled őket, mint ők másokat. Akkor semmiben sem különböznek a gondolataitok. Akkor ugyanolyan vagy, mint ők!